anyám
te mosd le testemet
anyám
szerettem kezedet
simogatta lázas fejemet
hûs nyugalma oly jólesett
anyám adjál rám fehéret
anyám
jó az Isten, hidd el
megvígasztal szép szavakkal
szíved nem szorítja marokkal
bízzál benne, vigasztalód
fiad hûtlen - elmegy, itthagy
õ meg soha el nem hagyód,
hûn szeretõd és vígaszod
anyám adjál rám fehéret
megismerjen, elé lépek
add rám anyám apám ruháját
fehér leplét és mosolyát
anyám, anyám, ne sírj értem
jó apámhoz megyek éppen
anyám, anyám, édesanyám
ölelj át a két karoddal
búcsúztass el szép dalokkal
mosolyogj rám kérve kérlek
értem ne hulljon a könnyed
denes - február 01 2008 06:13:57
Balladás hangulatú, szomorú tartalmú a versed.
Babian - február 01 2008 17:51:32
Kedves Sona!Nagyon nehéz egy ÉDESANYÁT MEGVÍGASZTALNI ha gyermeke menni készûl. Ez nagyon nehéz feladat. Te mégis ezt a nehéz feladatot gyönyörûen megfogalmaztad.Szeretettel Babian
Sona - február 03 2008 03:24:30
Hello!
Kösz a hozzászólásokat.
Dénes: Balladás hangulatú, hja, hiszen az. ballada, ha nem is a hagyományos formában. Na de mér ne alkossunk új formában?
Van petrarcai szonett, shakespearei szonet.... na ennyit a párhuzamról, ki tudja, hátja egyszrer lesz közülünk valakirõl elnevezett újabb forma is.
Majd az idõ eldönti.
babian... izéé... na szóval kösz.
:-)
