NYÁRI KIKAPCSOLÓDÁS
/Építő brigád és családi „harmónia”/
Tenni vágyás, elkezdődött,
Kivitel, eszembe ötlött,
Itt dolgoztak a közelbe’
Elgondoltam: tett követte.
Szóban meg is állapodtunk,
Kedvező időre vártunk,
Türelmemre, telefon jött,
De, alkalmas idő, nem jött.
Rendes az Úr, telefonál,
Újabb időpontot kínál,
Így megy ez, ki tudja hányszor,
Sürgető dolog, közbeszól.
Hurrá Brigád! Kezd a munka!
Fiam is megjött, e napra!
Szerencsétlen időzítés!
Összeomlani, nem nehéz!
Fiam, épp hogy megérkezik,
Kötözködik és hisztizik,
Villámok cikáznak széjjel,
Emésztő, pokol tüzével.
Azt hiszem, hogy szétszakadok,
Idegességtől, nem látok,
Semmi nem megy úgy, mint kéne,
Ez a nap, életem réme!
Munka folyik, beton-bontás,
Dörömböl, a légkalapács,
Remeg a föld, füstöl a lég,
Hajam tépem: elég, elég!
Bent is vagyok, kint is vagyok,
Látottaktól, majd meghalok,
Egyenes út, elferdülve,
Fittyet hányva, derékszögre.
Szétszóródva, szanaszéjjel,
Nyugtalan, nappal és éjjel,
Ahány rémálom létezik,
Mind, a házat kerülgetik.
Közben cirkusz, bent a házban,
A békesség, alant, porban,
Nincs kímélet, nincs megértés,
Minden szónál, pattog sértés!
Figyelmetlen, ez a munka,
Félbehagyva, elhalasztva,
Fontos, hogy már kifizettem,
Jönnek-e még, megnézhetem?
Visszajöttek, szétbontani!
Fogják-e újra, csinálni?
Eltel egy hónap, az óta,
Erről dohog, ez a nóta!
Budapest, 2013. augusztus 27.
|
|
