Óh, ha friss hantodról görög a föld,
S még friss páctól szaglik a fejfád;
Majd utolsót kong, lélek-harangod,
Már, ne várj többé semmi csodát!
S ha hanyatlik égõ virág-sírod,
S nem sírnak többé már a szemek;
S lassan csak a gyom, majd parlagon,
Míg századok hozzák új emlékedet!
S majd, ha újra gyúlnak a gyertyák,
Gyulladnak fáklyák, s színes mécsesek,
S fejed felett, egy, kettõ, majd több-száz;
Ajkak élesztik újra, Emlékeidet!
Míg életedben elfeledték kegyedet,
Ma, költeményeid, éltetik nevedet!
20070930
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
