Szép volt veled de elmúlt a nyár
S a zord õsz magával hozta a halál
Szelét s a fák sírva hullatták lombjukat
Mikor egy szeles napon örökre lehunytad
Két szép fekete szemed - ekkor csend lett
Hirtelen s én csak néztem a sötétlõ eget.
A szürke felhõk összekarcolták az eget
S õ bosszúból villámokkal sújtott le a földre
A felhõk véresõt zúdítottak a tájra
Mely megremegett - mogorván így válaszolva.
Én halálosan elmerülve magányomban
Elmélkedve gondolkodtam magamban:
Mikor elhal minden remény és vágy
S nem vár többé rám puha ágy
A hûvös óceán vizébe vetem magam
S várom míg a hullámok magukkal rántanak
A mélybe honnan nincs már menekvés:
Ez volt az élet - ennyi az egész.
laszlo1988 - február 02 2008 02:38:34
Kedves Ladyinblack!
A vége kicsit sablon szerûre sikerült, viszont a nyitó kép azért tetszik.Nem rossz vers ez, azt kell mondjam sajnos(csak vhogy a fájdalmat jobban le tudja írni az ember,mint a boldogságot)...
szeretettel:laci
ladyinblack - február 02 2008 12:57:26
Köszönöm a kritikát, én is érzem, hogy a vége nem az igazi. Ha lesz ihletem, majd egyszer átírom.
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
