született túlélõ vagyok
úgy látszik
átéltem ezt is
történt velem az is
bizsereg a létem
mi sem elég nékem
kis hely a nap alatt
nekem ennyi maradt
ég veled menny s pokol
a szeretet honol
szívemben és nálad
megóv minden bánat
veszedelme felõl
holnapra majd eldõl
pihenek-e nálad
várjon a búbánat
vagy reggelre itt lesz
konok szóval ijeszt
gyere velem már most
szükségünk van rád ott...
más ok nem is lehet
túl sok itt a teher
engem ez borzaszt el
más életre vágyom...
ne siess halálom
adjál még egy percet
öleljelek téged
nem érdekel mit mondsz
rád vágyom és viszont
apám bûne vagyok
szeretni akarok
senki mást csak téged
várj egy kicsit kérlek
ölelhesselek át
csókolhassam a szád
Maryam - február 03 2008 09:45:36
Szép szerelmi vallomást olvastam, a szabályos szótagszámok pörgést, lüktetést adnak a soroknak.
Maryam
Sona - február 10 2008 06:39:10
Eh, Manuela... nem bánom már, elhiszed? :-)))
csak hát depressziós hangulat az nem vidám...
Sona
Sona - február 10 2008 06:42:22
Maryam, nem gondoltam, hogy szép, mer nem az annyira, inkabb egy depis vallomása kis kanyarral
vallomásnak vallomás, de nem csak szerelem van világon, ezér a kanyar, meg... egyebek miatt.
kösz, hogy szabalyosnak találod... kissé zavarba jöttem, mer én bezzeg nem szamoltam meg, de persze azééé tudom, hogy írás után át kéne nézni verstani szempontból is, hogy stimmeljen...
ez van
