|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Izzó pengéken lépdelek.
Oly hatalmasat álmodsz,
hogy nem láncolhatnak kék fagyok
a lét talapzatához.
Szavaid szálazzák pillanatok.
Keményen, tömören csengnek.
Magamba nézek, hogy mit szórhatok
az átlátszó, légüres csendnek.
Sarjadást énekelsz trónodon
s a lendület rám átragad.
Szégyenem feledve vonszolom
az örökre sánta lábakat.
Mikor az értelem szédül
s a logika nyája széled,
azt adod számba beszédül,
hogy együtt lélegzem Véled.
Miből vagyok én mégis,
hogy kitépsz a mágneses térből?
Leszakad rólam e fétis
és sírva ereszt el a légkör.
Enged e kékhéjú börtön,
s tükrözlek önfeledten.
Árvává tettél e földön,
de örökösöddé lettem. |
|
|
- november 15 2013 12:07:48
Kedves Cermidoff...versed még elolvasom párszor...szeretettel Róza |
- november 15 2013 19:03:02
gyönyörű sorok.. |
- november 16 2013 00:52:38
Kedves kandracs roza, mse! Köszönöm, hogy elolvastátok a versem  . |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
