|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Megállt az idő,
amikor belenéztem a szemeidbe...
Lebénított a tekintet,
ahogy rám néztél.
Mennyi érzelem fér bele egyetlen pillanatba...
A szív hányszor dobban meg?
Szinte harsonát ver
és sziklákat mozgat meg...
A szemeidet néztem,
s éreztem ahogy a szívem belehal
egy évezredes érzelembe...
A fájdalom elfojtotta a hangomat,
a fájdalom,
ami mindig ott lebeg,
hogy elmúlik a perc,
hogy elvesztem a tekinteted,
a mosolyod,
a szavaid...
s ez a fájdalom akkor eltompult...
csak a szemeidet láttam,
ahogy rám ragyognak,
ahogy nekem mesélnek,
ahogy reményt adnak
és álmokat ébresztenek...
Mondd, miért érzem, hogy vársz valamit tőlem?
Hogy szeretnéd hogy a szívem eléd tárjam?
Hogy hozzád érjek, s elmondjam,
hogy nélküled elveszek????
Miért látom ezt a szemeidben?
Néha ugyanazt látom az arcodon,
mint amit a sajátomon érzek,
mintha tükörbe néznék,
ugyanaz a vágy,
ugyanaz az érzelem...
kimondatlan szavak...
néma vallomások...
elfojtott érzelmek...
Lépnem kellene...
Egy hatalmas lépést kellene tennem,
amely átvisz egy hatalmas szakadékon...
ami megmenti a lelkemet...
Tudom hogy várod,
Tudom hogy gondolsz rá,
Tudom hogy már Te is hiszed,
hogy az a valami,
az a valami,
ami körüllebeg bennünket,
az talán a szerelem.... |
|
|
- december 16 2013 14:24:20
Tedd meg...gratulálok Róza |
- december 17 2013 13:39:05
Kedves Albatrosz!
Lehet, hogy egy hatalmas lépést kellene tenned, de az is lehet, hogy elég lenne csak egy pici, rövidke lépés ahhoz, hogy annak a bizonyos "szakadéknak" az egyik felét össze tudnád kötni a másik felével!
Ha az ajkak nem nyílnak szóra, a szemek sok mindent elárulhatnak!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 17. péntek,
Húsvét, Rudolf napja van.
Holnap Andrea napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
