|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
A lucskos őszt, aztán a tél haragját,
a lábbelik a bőrre, vasra hagyták,
egy jó bakancsra, nagyszárú cipőre,
s a fázó föld is meghunyákolt tőle,
a talpat apró faszögek vigyázták,
s egy éles dikics szelte rá a vágtát,
majd elől spiccvas, hátul rávert patkó,
suhancolódva az volt bíz a nagy szó,
az egész falut százfelé bejárta,
mert ismeretlen út volt a még járda,
csak ilyenféle szerszámok taposták
a gyalogutak kacskaringós hosszát,
de megbirkózott bármi más szereppel,
hol korcsolya volt, hol meg éles fegyver,
de haragvósan senkinek se ártott,
csak engem óvott magamtól az áldott,
s mert időt látni nagy útban gyalog kell,
több évszakot bírt, s máig nem kopott el.
|
|
|
- december 17 2013 11:13:37
Gratulálok Róza |
- december 17 2013 13:17:18
Kedves Mityka!
Ismerős mindaz számomra is, amiről e versedben írtál! Én is jártam még ilyen cipőben gyermekkoromban.
Azok a régi jó, szívós tartós lábbelik! Már mind a múlté!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
