Ezernyi színbe vált át a nyári föld,
Már nem minden napfény, sárga és zöld.
Csípõs a reggel, de az est meleg még,
Kavargó illatoktól terhes az õszi lég.
Sóhajt a nyárfa, leveti nyári díszeit,
A déli madár elhagyja régi fészkeit.
Kevés a madárdal, kopasz a vén erdõ,
Lábad körül színeket kavar a szellõ.
Az õszi szél egy zordabb ígéretet súg,
A házak között sûvítve bánatosan búg.
Eljõ majd a reggel, mikor minden fehér,
Elmúlik nyár, a színes õsz és jön majd a hideg tél.
