|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Dörög a szivárványhártya,
villanó fények ugrálnak szerteszét.
Utolsó emléke kövek koppanása,
ráborult az üres sötét.
Kómából ébred sokára,
óvatos lassan nyitja fel szemét,
hallgat a szivárványhártya,
örökre eltűnt a villanó fény.
Emlék marad a színek kavalkádja,
világa gyászos feketeség.
Szeméből könnypatak szivárog,
szüntelen, színtelen, fehér,
a szivárványért sóvárog,
ami az égig ért.
|
|
|
- február 04 2014 20:38:34
Nagyon szép, bár lehangoló a versed.
Szeretettel gratulálok és ölellek: Mila |
- február 04 2014 21:50:08
Gyönyörű versedhez Gratulálok szeretettel!! |
- február 05 2014 07:49:49
Nagyon szép - szomorú - a versed Mamuszka, szeretettel gratulálok!
Évi |
- február 05 2014 16:57:14
Drága Sárika!
Komoly, fájó téma. Sajnos, életünk egyik tragédiája.
"Emlék marad a színek kavalkádja,
világa gyászos feketeség." Szeretettel olvastalak - ölellek szeretettel -Szfűz |
- február 05 2014 19:39:48
Kedves Mamuszka!
Döbbenettel olvastam figyelemre méltó versed. Jó, hogy leírtad.
Szeretettel: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
