|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
A reggeli szürkületben
a nagy félhomályban,
néma könnyek sóhajába burkolózva,
fekszem az ágyamban forgolódva.
Valami nem hagyja békén elmém,
már lassan három éve, ide s tova.
A mellettem fekvő üres hely igaz arcát megmutatva
csupán ördögien felkacag,
ezzel engem kigúnyolván,
teljes egészében megalázván,
hogy nem hever mellettem senki,
csak búskomor magányom úgy téve,
mintha egymással örökké tartó alkut kötöttünk volna.
Nincs ki átkaroljon
teste melegével hevítsen fel
s csókjainak bódulatával varázsoljon el.
Miképp kezei kezeimre kulcsolódnak
karjai végtelen álomba ringatnak.
Mintha valaki messze lőtte volna Cupido nyilát,
szűnni nem akaró magányba zárva szívem zárához tartozó lakatját.
Már látom is hogy ki volt az.
Nem akarok hinni a szememnek,
a saját tükörképemnek. |
|
|
- február 17 2014 08:01:17
Kedves Eve!
Az önmarcangolás nem vezet jóra!
Hosszú távon semmiképp!
Engedd el, és kezdj új életet!
Reménnyel telit, és boldogat!
Szép vers! |
- február 17 2014 10:57:48
Engedd ,aki menni akar menjen. Róza |
- február 17 2014 11:21:48
Drága Eve. Old fel a saját átkodat, amit magad olvastál saját fejedre, tárd ki szíved és éld ezt a hamis életet! |
- február 17 2014 12:17:00
Majdnem én is azt írtam amit Csobad!
Szomorú szépséges versedet szeretettel olvastam, gratulálok: Maria |
- február 17 2014 21:24:37
Kedves Csobad!
Teljesen egyetértek veled!Köszönöm a hozzászólásodat!Örülök hogy tetszett a versem!
Üdv.: Eve |
- február 17 2014 21:25:46
Kedves Kandracs Roza!
Engedem én mégis oly nehéz...
Üdv.:Eve |
- február 17 2014 21:26:55
Kedves Ayame!
Teljesen igazad van!Próbálkozom míg lehet...
Üdv.:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 09. szerda,
Ádám napja van.
Holnap Nikolett, Hunor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
