|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Világnyi börtönben
Arra eszméltem, hogy megrendült a világ.
Ijesztő morajra, sírásra riadtam,
Láncra verten ültem, sajgott minden tagom,
Nem hogy szabadulni, mozdulni sem tudtam.
Régóta lehetek börtönömben. Látom,
Köröttem fekszik az egész történelem.
Nem hallok egyebet: jajszót, panaszkodást,
Lemondó sóhajtást: ”Segíts meg, Istenem”.
Nézz körül, ez mind a két kezünk munkája,
Mellét döngve verő ember büszkesége.
Örökre bezárva egy nyirkos kamrába,
Ez itt bizony nem más, mint két kezünk bűne.
Ablakomon tábla, fény által nem járja,
Évezreket éltem magatehetetlen.
Nem tudtam mi van a börtönfalakon túl.
Új indulat feszült lábomban, kezemben.
Éreztem az erőt, mozdulni akartam,
Miért hittem eddig, hogy remény sincs többé?
Próbálnom kell tenni: végre talpra álltam.
Láncaim lehulltak mind a lábom elé.
Minden fal leomlott, újra szabad voltam,
Elröppent a tábla s vele a sötétség,
A világosságtól szinte megvakultam,
Világnyi szobámban áldott fény ömlött szét.
Fény és tér köröttem: magas hegyen álltam,
Jövőm bizalommal fűtötte lelkemet,
Szabadon időben messzire elláttam,
Remény dobogtatta áthevült szívemet.
Azóta remélem, helyes úton járunk,
Beláttuk a sok bűnt amit elkövettünk,
Eljött a mi időnk! Ez volt, mire vártunk:
Végre megtanultuk mivégre is éltünk.
Göteborg, 2013
|
|
|
- február 18 2014 21:38:08
Kedves Pia Nista!
Nagyon komoly versed elgondolkoztató. Kitűnő alkotás.
Szeretettel gratulálok: Viola   |
- február 19 2014 11:47:48
Köszönöm szépen. Félreértés történhetett, mert ez egy csere / javított változatlett volna, de most ez is(!) fent van.
Kösz szépen
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
