|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Sebesült lelkem a földre zuhan,
s apró darabjait felkapja a szél,
talán elrepít hozzád is belőle,
szelíden Rád mosolyog,
de már nem vár semmit,
már nem remél.
A szíven tétlenül s árván figyel,
vérző sebek színesítik,
könnyek zápora mossa,
valami meghalt benne,
halott húsként marja testemet,
fájdalmas haldoklás,
múló remények,
egy elvesztett álom,
egy eltévedt üzenet,
egy vágy, hogy mindennek vége legyen,
az örök éjszaka s mosolyod emléke
háborút vív benne,
de elszakad a kötelék,
s feladja azt, ami eddig ölelte,
ami képes volt rá,
hogy higgyen, hogy érezzen.
Nem bírom már,
elég volt...
Tudom most végleg belehal,
mert a némaságra nincs felelet,
hát menj csak...
én most elengedlek!
Hideg az éjszaka,
s a könnyeim is belefagynak,
mert amit adni akartam,
azt kegyetlenül visszadobtad.
Eljön majd az az idő,
amikor a Te szemeid is könnyesek lesznek,
s mondd akkor mit teszel majd,
hogyha nem leszek ott, hogy letöröljem? |
|
|
- február 28 2014 22:40:55
Kedves Albatrosz! Nagy megértéssel olvastam nagy szép tartalmú versedet! Tisztelettel gratulálok neked!! Jessie./  |
- március 01 2014 13:58:41
Kedves Albatrosz!
Versed, valóban egy összetört lelket jelenít meg, megfestve annak minden gyötrelmes fájdalmát.
üdv:gufi |
- március 01 2014 19:01:30
Fájdalmasan szép.. Róza |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
