|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Egy múzeum udvarán sétálgattam gondolataimmal,
mellettem bazaltból szarkofágok sorakoztak
nemesi távolságot tartottak holnapjaikkal,
a mályvák közt felbecsülhetetlenséget hordoztak.
Mikor senki nem vett észre, lassan megálltam.
a kőlap alá néztem, talán meglelem a múlt üzenetét,
de üres volt, nem leltem aranyékszereket, de láttam
köve hasadt volt, talán rablók műve lehetett, szentséges ég! ?
Csak egy kis tiszta víz, mi bent maradt.
- Talán az Ég könnye ? gondoltam szótlan,
csak sétálgattam hol a múlt megragadt,
Ez az út a pokol felé ... Isteni melankóliában.
De a képzelőerőmet, mesébe illőn próbára tettem,
az antik szarkofág sokkal több mindennel telített,
benne ott uralkodik a történelem ... a végtelen,
tudom, ahonnan jött ott a sivatagból végzetet merített.
Észre sem vettem, a Nap rám szórta sugarát,
köröttem teljes némaság, teljes nyugalom,
látni véltem, ahogy az égből a csend zuhan át,
s a lenge szél a forró napsütésben átkarol.
Fájdalmas volt megélni ott a csendet,
ábrándozva egyre erősebben égtem,úgy látszott,
mély szeretetet éreztem, mi körbe lengett,
mikor az árnyék az Idővel a féldomborműn játszott. |
|
|
- március 24 2014 06:38:23
"Észre sem vettem, a Nap rám szórta sugarát,
köröttem teljes némaság, teljes nyugalom,
látni véltem, ahogy az égből a csend zuhan át,
s a lenge szél a forró napsütésben átkarol."
A napsugár már csak "ilyen" kedves Elemér!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi  |
- március 24 2014 08:29:48
A csend is tud fájni!
Nagyon szépen tudsz írni, gratulálok: Maria  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
