|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Úgy nőtt oda a konyha szögletébe,
hogy rejtekét a dolgos kéz elérje,
a szekrények, s a tágra nyitott polcok,
bemutatták a kendőzetlen a sorsot,
ő volt a napi munka és ajándék,
a tálaló és egyben a pohárszék,
az edény, tányér mind-mind benne éltek,
szép otthona volt kanálnak és késnek,
s úgy meredezett föl a konyhakőből,
mint aki ingyen részt kap az időből,
volt benne hely, mi nem tartozott máshoz,
csak főzéshez meg ételfogyasztáshoz,
és volt rejteke, leskődésem félve,
a dolgok, szerek, kibújtak a fényre,
ott kerestem a világ rejtett titkát,
meg anyám sebkötöző vászoncsíkját,
meg tudj isten mit dugdosott az áldott,
volt olló, kötszer, gyógyszer, celofánok,
ma sem tűnődöm, neve mit jelentett,
az egymás hátán meghúzódó rendet,
vagy esténként a világ vonulását,
a vacsoráink mért adagolását,
vén kopottas lett, sose figyelőztem,
mert ő elvásott, én meg nagyra nőttem,
de lakmároztatta gyerekvilágom,
s csak ma értem meg, ahogy visszalátom,
a Nap is azért húzódott az égre,
hogy belessen a kredenc közepébe. |
|
|
- április 28 2014 17:06:05
Egy csodás életkép, teli szeretettel! Ez olyan szép hogy elviszem felolvasni az anyák napi ünnepre, ha lehet!
Gratulálok: Gizi |
- április 29 2014 09:48:31
BRAVÓ! Pazar lett...
Fölöttébb nagy élmény volt olvasni, így csak gratulálni tudok, köszönettel.
KíberFeri    |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 28. szerda,
Simon napja van.
Holnap Nárcisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
