|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A nagymamát sokan hintaszékben képzelik el,
Mégpedig úgy, ahogy kötöget, s unokát nevel.
Én másképp.
A kedves, barázdás tekintet korán kelt,
Tyúkot etetett, perlekedett a csirkékkel.
Teregette a frissen mosott bugyogókat,
Kakaót fõzött, és ébresztgette a lurkókat.
Míg ettek, feltette az ebédet,
Közben nevelt, gyógyította a sebeket.
Tipegett egész nap, trombózisos lábbal,
Mint fûzfa, hajlongott hozzánk, fájós háttal.
Betegségre nincs más gyógyszere, csak unoka,
Kívánta, zsivajunkkal legyen tele háza s udvara.
Ahogy nagyi sütötte a bodagot, úgy más nem tudta,
Kevés pénzbõl élt, de arra mindig futotta.
Meghalt szegény, a hintaszék vágyálom,
Nagyon hamar felnõttünk, én azt sajnálom. |
|
|
- február 11 2008 13:05:26
Talán ilyen egy igazi nagyi. Szépen megírtad.Nyugodjon békében. |
- február 11 2008 17:50:33
Ez egy tûzrõl pattant Nagyi! Az enyém is ilyen volt, sokszor gyújtok gyertyát este az emlékére és mesélek róla a gyermekeimnek. Így velünk maradt örökre.  |
- február 12 2008 08:27:41
Nosztalgikus hangulatom lett szeretetteljes hangon megírt versedtõl. Szép. |
- február 12 2008 08:55:04
Köszönöm, hogy felidézted bennem a pillanatot...az én mamám is ilyen volt, aki csak értünk élt, fáradozott.
Maryam |
- február 22 2008 11:03:16
Kedves Sancho!
Olyan szép amikor azt írod: "Mint fûzfa, hajlongott hozzánk"
S már nem érhette meg bizonyosan, hogy hintaszékbe ülhessen.
Nagy kár az ilyen nagymamákért!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
