|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Apám sírjánál jártam…
Apám sírjánál jártam a minap,
mint már annyiszor harminc év alatt.
Megidéztem bölcs, drága szellemét,
ki olykor leszid, majd szeretve véd.
Megelevenedett mintha élne,
mellém csücsült a sírkő szélére,
búzakék szemén megcsillant a nap,
üstökén pihent a régi kalap.
Nem vagyok bolond, csak mint bárki más,
egy kis túlzással: gyárilag hibás,
ám itt nála felbuzog a hála
a lét égi dimenziójába.
Megfogalmazni azt igen nehéz,
mi mindent jelent számomra e kéz,
mely tarkón legyint ha elcsüggedek,
majd így cirógat: - Na mi van gyerek?
Szia Apukám! – szólítottam őt,
mesélj még arról, hogy volt azelőtt?
Milyen volt a tavasz, no és a csók,
hoztak-e derűt csicsergő rigók?
Mit tettél akkor ha fájt a hajnal,
hol nem áradt vigasz madárdallal,
és az áhított elszökött kebel,
már álmaidban sem jött többet el?
Semmit sem tettem, - nézett hosszan rám…
(festményét élte a régmúlt falán)
mert büszkeségem mindig többet ért!
És megtörölte könnyező szemét…
De talán mégis jobb, megalázva
birtokolni mindazt ami drága,
mint büszkén élve eldobni a „gazt”,
s hallgatni talmi mennyei vigaszt.
Örök kérdése a földi létnek,
hogy ördögtől való-e a végzet?
Megalkudva viselni a terhet,
mit’ reményünk holtunkig cipelhet.
Ám ott a legvégső számadásnál
jobb elégni, mintha folyton fáznál!
Mást nem mondhatok, - fogadd meg fiam!
Boldogságból elég ha ennyi van…
Elgondolkodtam intő szavain,
miként forr össze öröm és a kín.
Gyertyákat gyújtottam emlékkövén,
fényük megnyugvást, békét vont körém.
Új verseim tolongtak fejemben,
és ahogy szoktam, - szavalni kezdtem.
A cím: Festmény függött a múlt falán…
S jó volt hinni, hogy hallhatod Apám!
Mert ez maradt a legszentebb kötés,
lelkedhez vezető egyetlen rés.
Poézis várán megnyitott kapu,
melybe egykor, te küldtél be Apu!
|
|
|
- május 09 2014 12:46:17
Kedves Szisz! Nagy tisztelettel gratulálok nagyon szép versedhez,mi nagyon kedvesen és szépen méltó Apukád felé!
Örültem,hogy olvashattam!
Üdvözlettel: Jessie./ |
- május 09 2014 13:52:00
Kedves Jessie!
Köszönöm, hogy végigolvastad!
Most lenne 99 éves...
Minden versemet felolvasom a sírnál. Ez mindig a szertartás része. Valamikor kialakult e szokásom, és azóta ez jelenti számomra a teljes megnyugvást. Gondoltam most rímekbe is szedem.
A festmény függött ... versemet nem olyan régen írtam, és témája kicsit ide kapcsolódik.
baráti üdv: szisz |
- május 09 2014 15:10:52
Kedves Szisz! Ez nagyon megható és kedves tőled,hogy így cselekszel felé és igazán jó lélekre vall,amit nagyon becsülök.
Szép dolog megadni a tiszteletet ilyen formán az eltávozottaknak,de még nemesebb,ha a szüleiknek esetleg családtagjaikért tesszük ezt!
Nagy üdvözletem! Jessie./ |
- május 09 2014 16:19:33
Kedves Szisz!
Semmiféleképpen nem tudnék belekötni versedbe - verstanilag sem, mondanivaló szempontjából pedig főleg nem -, ha akarnék, akkor sem! De én soha nem is akarok!
Remek filozofikus gondolatok, és jó, hogy megkérdezed Tőle, hogy "mit tettél volna, ha..."mert tudom, hogy ott a sírja mellett megkapod kérdéseidre a választ...Tőle...
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- május 10 2014 00:33:36
úgy örülök,hogy lefekvés előtt még benéztem ide...szívmelengető, csodaszép vers.... |
- május 10 2014 08:31:02
Köszönöm kedves Évi!
Igen ez most egy tíz szotagszámos rendezett sorokba tuszakolt vers.
Köszönöm mse "szívmelengető" szavaidat! |
- május 10 2014 16:34:46
Kedves Sziszifusz!
Megható, számomra főképpen, hasonló érzések, gondolatok kavarognak az én fejemben is, mikor apám sírhalmánál elmélkedem a múltról. 25éve visszajárok, átéreztem miden sorát versednek...
Szeretettel: Vali. |
- május 12 2014 13:23:38
Köszönöm Vali! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 09. péntek,
Gergely napja van.
Holnap Ármin, Pálma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
