A múltba mért tekintget a mélázó jelen?
A régi emlékeken vágyódón elmereng.
Mért fáj mindig, mi már elmúlt?
A napokkal, s évekkel lassan tovasiklott.
Mindig hiányzik, mi ellebbent már.
Hiába pedig, ez az élettel jár.
A múlt - bármily szép is - halott már,
Figyelmeztet sok bölcs költõi száj.
Hagyd el, ne mélázz!
A jelen csupán a lényeg.
De hiába, az emlékek bennem égnek.
denes - február 12 2008 05:31:25
A gondolatok igazat sugallnak, a múltat elfeledni sosem lehet.
kormi37 - február 12 2008 13:31:06
A múlt megmarad az ember szívében. Csak halványúlhat, de az életben végig is kísér. Gratula. Szerettel:Kormi
zsuzsu - február 12 2008 20:05:34
Nagyon igaz amit mondasz. Bár az elején kérdeztél, kicsit odébb valaszolsz is rá. Én azt hiszem, hogy az eltelt idõ távlatából, kicsit józanabban szemléli az ember azt, ami elmúlt. talán visszavarázsolná a múltat, vagy éppen másként cselekedne mint akkor. Azt hiszem, az ember ilyenkor kicsit sajnálja önmagát.
Lehet, hogy nem értesz velem egyet, de én így érzem. tetszett a versed. Szeretettel: zsuzsu
Dreamer - február 15 2008 08:51:09
Köszönöm hogy véleményeztétek Az irodalomtanárom pl aztmondta rá hogy sablonos :S Zsuzsu: egyet értek veled. Én is sokszor gondolkozom azon, hogy cselekedtem VOLNA. De sajnos az ezen rágódás fölösleges. És bárcsak visszavarázsolhatnám...
