Tûz vagyok melyet víz nem olt,
de igazán se eleven, se holt
Felperzsel a lángom
égessen, csak várom.
Csókokkal hevítsen,
egekbe repítsen,
gyújtson benned lángot ,
míg te is nem vágyod..
Hamvadó parázs,
a hideg kiráz,
ellobant minden egy pillanat alatt,
csupán a hamu maradt..
Szemembe fújja már a szél
és egy lángról mesél.
Maryam - február 12 2008 21:04:01
Nagyon eltaláltad, izzik az egész versed, mintha szét akarna robbanni, vulkánként kitörni. A feszültség, lüktetés végig megmarad, csak az utolsó sorban csendesedik egy kicsit.
Maryam
ladyinblack - február 12 2008 23:27:58
Nagyon jó a versed, szinte érzem, ahogy perzsel a láng.
marica - február 13 2008 08:00:36
Cryszty kedves!
ma mindketten a tûzzel játszunk
Maryam nagyon jól megfogalmazta a versed lényegét.Csatlakozon hozzá.
Én égek, te égsz, s mindketten elhanvadunk de csak egy pillanatra
Ödvözlöm a versedet és persze téged is.
szoszircsi - február 20 2008 20:31:54
Sok versedet elolvastam...iszonyatos a dinamika, a tûz...vigyázz el ne égjenek melletted...bár a tûz meleget ad...keresd ki melegedni akar közeledben...és fényt is adsz...nem csak meleget...változatlanul nagyon "birom" amit csinálsz...Gratulálok szeretettel-sz.
