Esténként a félhomályban látom a keresztet.
Tisztán látok minden szeget, mi áthatolt kezeden.
Aztán látom a vért, folyik végig testeden,
Szenvedtél eleget értem is Mesterem!
Látom a hegyen a házat, bene a szobát, hol én laktam,
S látok egy másikat, hol kegyelmet kaphattam.
Még most is érzem a kezet, ahogy szelíden nehezedett rám,
Érzem a könny sós ízét, ahogy kitör belülrõl, mint a forrongó vulkán.
Hallom fülemben Isten szavát, lehajtott fõvel veszem az áldást,
S köszönök szeretetet, irgalmat, kegyelmet...
Köszönöm a kereszthalált.
