Tavasz van.
Mint akit életre vertek,
A világ csupa kék-zöld.
Acélszürkén néz a tóba
Néhány megszûrt sugárnyaláb.
Tavasz lehet, azt hiszem,
Mert zsong, ami a vérembe kerül.
Fáj a reggeli görnyedtség
Minden örök hétköznap szótlan zsibongása
A szívdobbanástól kövér közöny
És a szikár érzéketlenség.
Az lehet... úgy hiszem,
Mert nem tudom lezárni a szám,
S a szívem csikorog, olajra szomjas
Jólesik a kiizzadt magány
És a jövõvel vemhes éjszakák;
Tavasz van, szertelen és hûvös,
Cseppekbõl szõtt rapszódia;
Tavasz van, ezt mi sem bizonyítja jobban,
Mint hogy füstölgöm,
Amíg mindenem lángra kap.
cookie001 - február 14 2008 07:12:30
A következtetés helyénvaló!Tényleg közeledik...el ne ugorj elõle!
"Cseppekbõl szõtt rapszódia" -ez tetszett a legjobban.
denes - február 14 2008 08:35:44
Különleges volt. Belsõ gondolatok a világra tárva.
g.
