|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Elengedted a kezemet,
pedig foghattad volna még,
adhattál volna többet,
így kevesebbet ér a rég.
Leült bennem a tegnap,
elfáradt idő vánkosán,
álomra hajtotta fejét.
Miért vágyom azt, ami már nincsen?
Kutatva az elveszett kincset,
mi te vagy magad.
Már a csend festi arcomra a szavakat,
ajkam görbül, terel könnyparipákat,
s vágtatnak ráncaim között.
Most imára kulcsolom kezem,
kérve azt, kit kérhetek,
ha csillag ő, hát fényes legyen,
nekem ragyogjon minden éjjelen.
Ablakomon bekopogjon,
fáradt szemeimre álmot hozzon,
s benne lássam újra arcát,
körém fonja szellőkarját,
úgy öleljen, hogy ne fájjon,
ha véget ér az édes álom.
Elengedted a kezemet,
pedig foghattad volna még. |
|
|
- augusztus 12 2014 22:39:09
Szomorú, megható versed annyi szép költői kifejező eszközökkel írtad meg, ami a mély fájdalomnak bizonyos szelíd, lágy hangnemet ad. Remekmű.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- augusztus 13 2014 09:17:52
Gyönyörűűűűű!
Fáj az elengedés.
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Maria |
- augusztus 13 2014 15:33:16
Kedves Radmila!
Édesanyámra emlékeztem, a hiánya még mindig fáj.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József |
- augusztus 13 2014 15:35:09
Kedves Mária!
Örülök ha tetszett.
Üdv: József |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
