|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
 I
Láncszemek kapcsolódnak egybe,
mindennapjaink, viselt dolgaink,
életünk percei sorjáznak...
s ahogy telik az idõ - az életünk -,
a láncsor egyre hosszabb...
Nézegetem, forgatom,
érintem, szinte ízlelgetem
e láncszemeket...
legtöbbjük átlagos,
matt vagy fényes,
egyszerû vagy színes -
õk - dolgos hétköznapjaink,
munkánk, hivatásunk,
kötelességeink és itt vannak
a túlélt, nemszeretem-dolgok...
Van pár rozsdás szem,
megbújnak szégyenkezve,
betegen vagy megtörve,
a láncot mégis összetartva,
alázva és többször elejtve
találjuk meg õket újra meg újra,
hisz életláncunk
csak velük teljes,
fel kell vállalnunk
õket, így helyes...
Néhány láncszem ragyogva
szivárványszínben tündökölve
szívmeleget sugároz...
ezek ragyogó fénypercek,
ékesen csillogó drágakövek,
mélyek és õszinték, beszédesek,
boldogok, viccesek, örömteliek,
szeretetteljesek,
vagy lélekmelengetõn
szerelmesek...
Ilyen láncszemeken látlak
téged is, kedvesem.
Talán sokáig melengeted
magadnál a szívem,
s maradsz életem láncsorán
a legféltettebb láncszem. |
|
|
- február 15 2008 11:48:47
Érdekes volt a hasonlat, ahogy végigvonult a versen. Szép volt. |
- február 15 2008 12:02:57
Szép a versed. Hasonlataid is jók. Gratula. Szeretettel:Kormi |
- február 15 2008 14:01:02
Köszönöm szépen nektek! |
- február 15 2008 19:32:03
Tetszik a hasonlat, szépen felépítetted! Jó lett!  |
- március 18 2008 00:28:15
Gondola, köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 21. kedd,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
