|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Egyszer a nagyit láttam egyik este,
zsebéből kulcsot vett elő,
staférung ládáját kinyitotta, s kivette
ifjúságának olcsó kölni illatú szoknyáját,
és szeméből egy emlék könnycsepp tőrt elő.
Oly szomorúan susogott a selyemszoknya,
széteső fodrán olyat még nem hallottatok,
és az est fényében, mint kecses árnyékrajznak,
benne láttam egy más világ táncosát,
láttam valami nagyot.
Mintha ő első bálozó lett volna,
a felismerés az arcára kiült,
megreszketett keze, amint fogta,
ahogy a régi emlékbe merült.
Akkor fájdalmát megértve,
néztem, ahogy lehajtotta fejét,
a hátán ott maradt a régi sál, nem sértve
s a képzelt bálba lebegett ismét.
Istenem, hol vannak az ifjú táncos évek,
hová tűnt a pergő láb, ütem,
ahogy a halott selyemszoknyát néztem,
a múlt felé, s felém üzent.
Higgyétek el ... szólt remegő hangon,
választ rejt a susogó fodor,
s talán én is, még belőlem kihallom,
nagyit, ki nem halt meg, tánca magával sodor.
Így táncolunk mi is ketten együtt,
az élet adta báltermi zenére.
tovább, bár az idő minket is elnyűtt,
más szoknyában ugyan, de tudjuk megérte.
|
|
|
- október 28 2014 13:36:29
Verseidben mindig ott egy finom gondolat...
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 09. szerda,
Ádám napja van.
Holnap Nikolett, Hunor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
