Napkorong

Beleszorított a miért a mába,
levegőért kapkodok. Hiába...
Dühök, szerelmek múlnak reszketőn, daccal.
Versenyt ugrat az égre a nappal,
cintányérba fulladt a holdas éjjel-
Ne nézz széjjel, tele a Föld vérrel...
Megcsúnyúlt ma a csend pocakja.
Szellemekkel telerakta.
Visítósak a neonfények,
álmatag-sápadt lidérc lézeng,
elszökik a Holddal Nyugatra,
kormosszemű az ebugatta...
Találkoztak Pléh-Krisztusok,
gézengúzok, mamelukok,
jajj-szavakat hánytak estig,
reggelre már másra festik
a bűnjeleket...szót vegyenek,
jót vegyenek!
Falra fittyet hányok,
vén banyák, rossz lányok...

Elherdáltam lelkemet is,nyugovásom adtam,
kutyák vacsoráját kaptam, senkit nem sirattam.

Érckakas kukorékol szerencsét kapirgál
fiastyúk lemezre énekelt.
soha nem érdekelt a töltött fegyver.
Töretlenül hiszek. Szabadíts ki ember!
Ketrecem zárját egye rozsda!
Kuporodik a félelem sarokba
Hova, miért és meddig? Magamtól kérdezem.
A Fallosz-uralom kezdetén az inkák
selyemtenyerében kizöldűlt minden szenvedés;
Pestises jótevők! Írgalmazzatok ím-hát!
Atyja minden rögnek
hozzád könyörögnek a fegyverek!
csak röhögnek...hörögnek csonkított emberek
árnyékot vet a rettenet,borjadzik nyűge a földnek.
Feszíts meg újra! Át, mindenen és túlra
kivirágzik a kín setéten, átkot szenved a vétlen.
Merre járnak a szentek, a léhák?
Elkeserítőek az intő példák.Élj hát!
Majd magamhoz térek tíz-húsz emberöltő múlva...

Hozzászólások

KiberFeri - november 09 2014 11:04:11
Fölöttébb érdekes az eszmefuttatásod, mert ez már egyenesen filozófia. Nagyon kiérződik a zaklatottság, bizonytalanság, de valahogy végig éreztem, hogy a remény fátyla is rám terült...
És igen, aki gondolkodó ember, annak ezeket a gondolatokat ki kell adnia, aki meg nem gondolkodó, annak meg nincs is ilyen.
Versed pazar, kiváló, rendhagyó és nagy élmény volt olvasni, veled botladozni a gondolataidon...
Őszinte tisztelettel, elismeréssel, poétaöleléssel: vivát, vivát, vivát!
KíberFeri