|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Fekszem néma fájdalomban,
birkózni sincs erőm a vággyal,
bekopog hozzám a szomorú szemű bánat,
s átöleli fehér vágy subámat...
Lelkemben szárnyat bont a képzelet,
halk sóhajom kel útra az esti széllel,
a fáradt nap csizmái alatt, ahogy tova lépked,
fájdalmas sóhaja szakad a virágok lelkének...
Testemben lázasan lüktet a szívem,
sápadt arcomra fájdalmat von az est,
hiába keresem kedvesem szemét,
csak hideg csillagfény cikázik felém...
A fény a falra csipkét ötvözött,
és pille száll a hunyt szemem fölött.
lelkem keservét nyűgösen hordom,
fájó zokogásom utánad oson...
Szerettelek, oly nagyon szerettelek,
nem sírok többet, panasz szó többé
nem hagyja el ajkam, de tudom
vigaszt találok egy keretbe foglalt arcban...
Kőszívű ajkadon hazug szót csiholtál,
azt hitted elfuthatsz, pedig a lelked
itt hagytad, s minél messzebb futsz,
annál jobban sóvárogsz vissza: a zálog után...
Nem menekülhetsz vakon és süketen,
önmagad elől nem futhatsz el mégsem,
másnak szánt csókod, ölelésed örökre enyém,
mert itt maradt a lelked... |
|
|
- november 25 2014 18:53:19
Ez aztán az eszmefuttatás...
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 10. szombat,
Melánia napja van.
Holnap Ágota napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
