|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Élethozó felleg
Te gyönyörû kékség
Égen kúszó szépség
Ki a juhászod?
Ki a pásztorod?
A Nap s Hold,
Õk a pásztoraim, juihászaim
Barátaim.
Élethozó felleg
Nincsen szárnyam
De veled szállnék.
Ha nem szállnék veled,
Mi lenne velem,
Hova fújna a szél
Hányszor kérdeznék
Tõlem a Nap sugarainak
Kicsi Tündérei,
Hányszor kérdeznék meg
Tõlem,
Miért nincs szárnyam?
Miért nincs szárnyam?
Élethozó felleg
Élethozó fellek
Ha nincsen bánatod, bánatod,
Ne kérdezd meg tõlem,
Hogy miért vagyok szárnyatlan,
Mert leszállok az élethozó
Fellegrõl, visszamegyek hazámba,
Falumba, házamba.
Mert nincsen ki vigyázzon rám,
Mert nincs hogy ki vesse meg ágyam,
Mert nincs hogy ki gyújtsa meg a lámpámat.
Nem baj a Csillagoknak is jó a fénye,
Engem nem érdekel, de engem nem érdekel,
Gyertyafénynél elvagyok
Vacsorámnál a csillag felragyog
Szívemben úgyis vannak még jó emlékek.
Ha nem lennének akkor én sem élnék.
Talán rá fogok egyszer találni
Emlékeim szóródó
Gyönyörû csillagában
Egy gyertya fényre, amely sokáig ott világít,
Napfényben is ott világol
Talán az erdõben is világolna,
Ha nem lenne ott vaksötét.
Feketébbnél feketébb erdõben
Rossz rálépni süppedõ sárra,
Úgy gondolok én jó anyámra, jó hazámra
Minthogyha itt lenne.
Elõttem a gyertyafényél
Megyek csak megyek, gyalogolok
Mikor a pirkadás felnyargal az égre
A langyos szél megtépi a fáknak
A haját, lombkoronáját
Mert a pirkadási szél keletrõl
Nem érdekel engem, nem érdekel engem.
Puha sárban lépkedek
Az élethozó fellegen.
Fergeteg borul reánk,
Élethozó felhõt húzza szanaszéjjel,
Már nincs ideje megmenekülnie.
Ha mégis rátalálnék arra,
Hogy lehetne ennek az erdõnek
sûrûjébõl kijutni,
Jó lenne.
Jön újra csak az este,
Rám sötétül az éjszaka,
Az erdõbõl pirkadásig ha nem érek ki
Rám hullik az összes falevél,
Betemet majd a hó,
Beföd a sár
Eddig zúzmara volt
Szemem kéksége,
Arcomon úgy virítanak az élet rózsái
Mintha csak a rózsabokorban nõttek volna.
Kék a ruhám mint a nefelejcsé,
Találok egy padot,
Mellette egy nefelejcs virágbokrot.
Leülök a padra,
Szedek nefelejcs virágot,
A bokorban hagyok százat,
Hagy nõjön még jövõ nyárra.
A csillagok már felragyognak
A hajnal még messze van,
Én alszom a padon,
Alattam meleg kabátom,
A csillagos ég a fejem felett a fedél,
Körülöttem a négy fal
A bokor, s erdõ.
Ki be járnak utacskák
Õzek nyomai, rókák hazái. |
|
|
- február 20 2008 05:31:57
Szomorú,   szép vers: Ildi |
- február 20 2008 15:27:19
Szomorú szép vers született. Tetszik. Gratula. Szeretettel:Kormi |
- február 20 2008 19:48:38
Hát kedves kicsi Sarolta!
nayo szomorú vagyok amiért csak ilyen szomorú verseket írsz, miért miért kics Sarolta miért vágysz te szárnyekra?
Élethozó fellegeid meglásd egyszer majd felvidit kicsiny lelked hazatalál, erdõmélyn nem félsz te mr és anyácskád ringat jó meleg ágyadban.
Nagyon szépen írsz! csak igy tovább. remélem lesz vidámabb is.
Millió Pusza marica mama |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 14. hétfő,
Szeréna napja van.
Holnap Enikő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
