Mondjátok hol vagyok
Gyermeki emlékek,
Serdülõ álmok,
Ifjú tettek és lázadó bukások.
Merre jártok titokban,
Hogy nem hallok rólatok,
Hogy nem hallom a hangot,
S nem értem szavatok!
Régi tetek között õríztem,
S féltettem egy titkot.
Volt benne jó, s néha átok.
Gyertyafényes - tüzes látomás,
Mára víz mosta el,
S nem maradt semmi más!
Titkomban volt élet,
És féltõ gondoskodás.
Tegnap még itt volt,
Mára csak hívogatás
Maradt, mert elhagyott.
Kérlek gyertek hát,
Ha néha fáj is látni Titeket,
Mert az volt az élet,
Ti boldog és önzetlen,
Féltett Békeidõk!
reitinger jolan - február 22 2008 15:07:03
Sajnos ami elmúlt vissza nem tér, mint a folyóba sem folyik újra ugyanaz a víz. Sokan vagyunk, akik visszasírjuk a boldog békeidõket, pedig még akkor meg sem születtünk, csak szüleink meséibõl ismerjük.
Üdv.J.
