A tóparti fák halkan suttognak.
Csendes szél borzongatja õket.
Halkan nyöszörögve ágaik letörnek,
És halkan a mély kék vízbe csobbannak.
Fájdalmasan könnyezve vesztik saját részeiket.
Átadják magukat az esti szélnek.
A tó partján nád és sás zizeg.
A víz hideg keze rázza tövüket.
Rémüldözve kapaszkodnak egymásba,
De, hogy eltörjék a szárukat, nem engedik meg.
Nem mozdulnak helyükröl, mert gyökereik átfonják a köveket.
Büszkén néznek fel a szédületes magasba.
A tó tükrözi a hold mozdulatlan képét,
De hullámok zavarják meg nyugalmát.
Halott fadarabok úsznak a felszínen,
És egy örvény alján száz darabra törnek szét,
Hogy gyarapítsák az iszap hatalmas halmát,
Hogy majd egyszer, egy új élet, új táptalajra leljen.
denes - február 22 2008 16:52:34
Szép természeti leírás volt.
marica - február 22 2008 18:22:20
Kedves raf!
Szép képet festettél a tó partjáról.Gratulálok: marica
reitinger jolan - február 23 2008 08:44:01
Kedves Raf! Hangulatos a versed. Én egy kicsit megnyirbálnám, figyelj: "Nem mozdulnak helyükrõl" helyett egyhelyben állnak vagy "rémüldözve" helyett rémülten..., az értelme ugyanaz és ha elkezdtél egy szép ritmikát, keresd meg hozzá verseiden végig vezetni és megtalálni szavaid, gondolataid alternatíváit, hogy még jobb legyen!
Üdv.J.
Nagyerdessy - február 23 2008 12:32:54
...már csak a formát, a láttatáshoz használt eszközöket kell megtalálnod.
...a szavak helyes sorrendjét.
A gondolatodat el tudom képzelni.
