Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Állsz az életed felett
Sűrű páratakaró köröttünk.
Fakó, homályos szürkeség
lebeg az alvó táj felett.
A folyóparton kavics pereg.
messziről hallani a morajló vizet,
a csónakok csendesen megpihennek.
Fűzfalombok hajolnak a vízre,
ágaik közt suttogva oson a szél.
Szívedben kételyek sorakoznak.
Ködpermet száll arcodra,
merengve állsz életed felett.
Hallgatod a csivitelő madarakat,
dalaik lelkedbe mélyülnek.
Arcodon könnyeid végigfolynak,
az emlékek fájóan beléd marnak.
Szemed előtt újra végigfutnak,
mély magányodban átkarolnak
