Madárraj suhant a felhők fölé.
A völgy felől fújt a szél.
Elgurultak a szavak is, idegenné váltak
a szélben és a harangzúgásban.
Közel volt már az éjszaka.
A dombokat beragyogta a Hold.
A vadmadarak rikoltoztak a néma tájban.
Ami történt, talán meg sem történt.
Ami volt, talán igaz sem volt.
Minden elmerült szemed mélysége mögött.
Most arcomra fagy a fájdalom.
Az ég és a szürkeség alól feltolulnak az emlékek.
Magam vagyok !
A csillagok apró kis gyémántok.
Lehunyt pillájú horizont rejti a másik világot.
A sötétség hangja megszólal.
Lépek tovább az árnyak között, - az emlékeimben.
