Napkorong

Johann Wolfgang von Goethe: Der Erlkönig

Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er faßt ihn sicher, er hält ihn warm.

Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? -
Siehst Vater, du den Erlkönig nicht?
Den Erlenkönig mit Kron und Schweif? -
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. -

»Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar schöne Spiele spiel ich mit dir;
Manch bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand.«

Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht? -
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;
In dürren Blättern säuselt der Wind. -

»Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine Töchter sollen dich warten schön;
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn
Und wiegen und tanzen und singen dich ein.«

Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düstern Ort? -
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau. -

»Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch ich Gewalt.«
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!
Erlkönig hat mir ein Leids getan! -

Dem Vater grauset's, er reitet geschwind,
Er hält in den Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.

Johann Wolfgang von Goethe: A Lidérckirály

Éj vad viharán ki vágtat át?
Egy apa viszi a kisfiát:
apró testét ölébe' tartva,
hideg elől is óvja karja.

Fiam, mitől fehér az arcod? -
Apám, lidérc jön felénk, látod?
Koronás, tán a Lidérckirály?”-
Fiam, az csak köd, mi épp leszáll. -

„Jöjj velem, szerelmes gyermekem!
Játszhatunk egész nap, higgy nekem:
vár rád a kert, száz virág, s a nyár,
sok-sok szép ruhát ad rád anyám.”

Apám, Apám, hallod azt, mit én,
hogy a Lidérckirály mit ígér?
Csendben légy, nyugton maradj, fiam;
rőt avart zörget a szélvihar.-

“Drága gyermekem, jössz-e vélem?
A lányom oly jó, és, ha kérem;
nappal táncol, este énekel
néked, és mesével ringat el.”

Apám, Apám, mondd, ugye, látod
a Lidérckirály lányát amott? -
Fiam, fiam, igen, látom őt:
csak egy szürke árny a fák előtt. –

“Úgy szeretlek, te kicsiny legény;
Jöjj, de, ha nem jössz, majd viszlek én.”
Apám, Apám, olyan nagyon fáj!
Jaj, most visz el a Lidérckirály! –

Az apa borzong, s vágtat tovább,
erősen tartja kicsiny fiát,
de mikorra a tanyához ér;
karja közt a gyermek már nem él.

Hozzászólások

haaszi - április 22 2015 17:47:48
Ebben a fordításban a ritmust jobban eltaláltad, a rímek kevésbé jók, bár összességében tetszik.

Peszmegne Baricz Agnes - április 22 2015 18:32:00
Örülök, Irénke, hogy neked is tetszik.

Szollosi David - április 23 2015 20:54:35
Ági. nagy fába vágtad fejszédet, és jól sikerült!
Persze, min nem lehet még javítgatni, finomítani?!
A világ egyik legtöbbször fordított verse...