Vízre lógatod ágaid, szomjazó leveleid
Szél rázza mélyre hajló sátradat
Úsznak, fürdenek és kacagnak,
s mikor a tóparton lemegy a nap,
vörös alkonyati fény ragyog lombjaid alatt.
pihenni tér a nap, itt az éjszaka
Hamvad a felhők robogó parazsa
Csitítsd el nyugtalan szívemet
Nevess, ahogy a tavaszi szellő nevet
Sóhajok szállnak a lombjaidon
A szomorúfűz illata a hűvös alkonyon
A nádas felől felrepül egy kis madár
Csivitelve, vidáman kicsi fűzfámra száll.
farkas viola - május 21 2015 20:37:38
Kedves Margitka!
Gyönyörű ez a vers, szinte magam előtt látom a cselekményt.
Szeretettel gratulálok: Viola
gyongyszem555 - május 21 2015 21:55:41
Csodálatos a versed drága Margitkám!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek: Évi
marcipan - május 21 2015 23:40:17
Nagyon szép a versed!
Szeretettel gratulálok és üdvözöllek!
Eszter
Dellamama - május 22 2015 07:40:10
Amikor "Szomorúfűz" ír a szomorúfűzról.
"Sóhajok szállnak a lombjaidon
A szomorúfűz illata a hűvös alkonyon"
Nagyon-nagyon szép lett!!
Ölellek: Maria
Jessie - május 22 2015 10:54:27
Kedves Gitka! Nagyon szépen leírt versedhez gratulálok neked!
heaven - május 22 2015 15:39:14
Szép képek elevenednek meg az olvasó előtt. Tetszett.
