Well I woke up Sunday morning,
With no way to hold my head that didn't hurt.
And the beer I had for breakfast wasn't bad,
So I had one more for dessert.
Then I fumbled through my closet for my clothes,
And found my cleanest dirty shirt.
An' I shaved my face and combed my hair,
An' stumbled down the stairs to meet the day.
I'd smoked my brain the night before,
On cigarettes and songs I'd been pickin'.
But I lit my first and watched a small kid,
Cussin' at a can that he was kicking.
Then I crossed the empty street,
'n caught the Sunday smell of someone fryin' chicken.
And it took me back to somethin',
That I'd lost somehow, somewhere along the way.
On the Sunday morning sidewalk,
Wishing, Lord, that I was stoned.
'Cos there's something in a Sunday,
Makes a body feel alone.
And there's nothin' short of dyin',
Half as lonesome as the sound,
On the sleepin' city sidewalks:
Sunday mornin' comin' down.
In the park I saw a daddy,
With a laughin' little girl who he was swingin'.
And I stopped beside a Sunday school,
And listened to the song they were singin'.
Then I headed back for home,
And somewhere far away a lonely bell was ringin'.
And it echoed through the canyons,
Like the disappearing dreams of yesterday.
On the Sunday morning sidewalk,
Wishing, Lord, that I was stoned.
'Cos there's something in a Sunday,
Makes a body feel alone.
And there's nothin' short of dyin',
Half as lonesome as the sound,
On the sleepin' city sidewalks:
Sunday mornin' comin' down.
(Vasárnap reggeli kijózanodás
Felébredtem hát vasárnap reggel,/nem tudtam úgy tartani a fejemet, hogy ne fájjon./A reggelire megivott sör nem volt rossz,/megittam hát még egyet desszertként./Aztán feltúrtam a ruhásszekrényemet,/megkerestem a legtisztább piszkos inget./Megborotválkoztam, megfésülködtem, majd/lebotorkáltam a lépcsőn, hogy megkezdjem a napot.//
Előző este elfüstöltem az agyamat,/cigarettákkal és itt-ott felszedett dalokkal./Rágyújtottam az elsőre és néztem egy kissrácot,/aki egy konzervdobozt rugdalt./Aztán átkeltem az üres utcán,/megcsapta az orromat a sült csirke szaga,/amely visszavitt engem valamihez,/amit valahogy valahol elvesztettem az úton.//
A vasárnap reggeli járdán,/azt kívánom, Uram, hogy megkövezzenek,/mert van valami a vasárnapban,/amitől az ember egyedül érzi magát./És nem hiányzik semmi a meghaláshoz./Félig olyan magányosan, mint a hang,/az alvó város járdáin:/vasárnap reggel őgyelegve.//
A parkban láttam egy apát,/aki a kacagó kislányát hintáztatta./Megálltamegyvasárnapi iskola mellett,/hallgattam a kiszűrődő dalt./Aztán elindultam hazafelé,/és valahol messze egy magányos harang szólt,/visszhangzott végig a kanyonokon,/mint a tegnap eltűnő álmai.//
A vasárnap reggeli járdán,/azt kívánom, Uram, hogy megkövezzenek,/mert van valami a vasárnapban,/amitől az ember egyedül érzi magát./És nem hiányzik semmi a meghaláshoz./Félig olyan magányosan, mint a hang,/az alvó város járdáin:/vasárnap reggeli kijózanodás.- Ross nyerse)
Kris Kristofferson: Nem várok vasárnapot
Egy vasárnap úgy ébredtem,
bármit tettem, jaj, a fejem fájt nagyon.
Izlett a reggeli sör, desszert is volt,
egy másik sör, ezt díjazom.
Aztán ingért dúltam föl a szekrényt,
piszkosból van egy nagy halom.
Borotválkoztam, fésülködtem,
kibotorkáltam, várt az új napom.
Füstös éj és dal-foszlányok,
elszállt, üres aggyal álltam nagy bután.
Majd rágyújtottam, s egy srácot néztem,
hogyan rugdos egy pléhdobozt az utcán.
Túloldalra átbóklásztam,
megcsapta orrom a sült csirke szaga.
Vágyódni kezdtem az után,
mit már rég elvesztettem egy szép napon.
Reggel vasárnap a járdán,
Uram, én is kő vagyok.
Az ember talán vasárnap,
még jobban elhagyatott.
Megyek, s nem hiányzik semmi,
akár meg is halhatok,
egyedül vagyok a járdán:
s nem várok vasárnapot.
Láttam egy apát s csöpp lányát,
a hintán kacagó lánytól zeng a park.
Vasárnapi iskola mellett állva,
hallgattam, mily' szépen cseng a gyerekhang.
Aztán haza indultam,
valahol messze magában szólt egy ércharang,
s visszhangot vert mély völgyeken,
mint álmomban, ha jön-megy a tegnapom.
Reggel vasárnap a járdán,
Uram, én is kő vagyok.
Az ember talán vasárnap,
még jobban elhagyatott.
Megyek, s nem hiányzik semmi,
akár meg is halhatok,
egyedül vagyok a járdán:
s nem várok vasárnapot.
Ne cikizz ezekért, kérlek. Ujjgyakorlatok. Nem jelentenek erkölcsi melléállást. Pár éve kezdtem a műfordítást, és a MŰFORDÍTÁS klubban minden lehetséges alkalmat kihasználtam, hogy gyakoroljak.
Dellamama - május 25 2015 08:14:09
Nekem így tetszik, ahogy van!
Peszmegne Baricz Agnes - május 26 2015 07:46:04
Kris Kristofferson: Nem várok vasárnapot
Úgy keltem vasárnap reggel,
bármit tettem, a fejem fájt nagyon.
Izlett a reggeli sör, desszertnek egy
másik ment le a torkomon.
Aztán ingért dúltam föl a szekrényt,
piszkosból van egy jó nagy halom.
Borotválkoztam és fésülködtem,
az utcán már várt az új napom.
Éjjel negy zaj volt, s sok cigi,
elszállt, üres aggyal álltam nagy bután.
Rágyújtottam, és egy srácot néztem,
aki pléhdobozzal focizott az utcán.
Átmentem a túloldalra,
megcsapta orrom a sült csirke jó szaga.
S az után kezdtem vágyni,
mit már rég elvesztettem egy szép napon.
Reggel vasárnap a járdán,
Uram, én is kő vagyok.
Az ember talán vasárnap,
még inkább elhagyatott.
Megyek, s nem hiányzik semmi,
akár meg is halhatok,
egyedül vagyok a járdán:
s nem várok vasárnapot.
Láttam egy apát s csöpp lányát,
a hintán kacagó lánytól zeng a park.
Vasárnapi iskola mellett állva,
hallgattam, mily' szépen cseng a gyerekhang.
Aztán haza indultam,
valahol messze magában szólt egy ércharang,
s visszhangot vert mély völgyeken,
mint álmomban, ha jön-megy a tegnapom.
Reggel vasárnap a járdán,
Uram, én is kő vagyok.
Az ember talán vasárnap,
még inkább elhagyatott.
Megyek, s nem hiányzik semmi,
akár meg is halhatok,
egyedül vagyok a járdán:
s nem várok vasárnapot.
Peszmegne Baricz Agnes - május 26 2015 08:13:39
Úgy keltem vasárnap reggel,
bármit tettem, a fejem fájt nagyon.
Izlett a reggeli sör, és desszertnek
egy másik ment le torkomon.
Aztán ingért dúltam föl a szekrényt,
piszkosból van egy jó nagy halom.
Borotválkoztam és fésülködtem,
az utcán már várt az új napom.
Zajos éj, s túl sok cigi volt,
agyalmban is füsttel álltam bután.
Majd rágyújtottam, s egy srácot néztem,
hogyan rugdos egy pléhdobozt az utcán.
Átmentem a túloldalra,
megcsapta orrom a sült csirke jó illata.
S az után kezdtem vágyni,
mit már rég elvesztettem egy szép napon.
Reggel vasárnap a járdán,
Uram, én is kő vagyok.
Az ember talán vasárnap,
még inkább elhagyatott.
Megyek, s nem hiányzik semmi,
akár meg is halhatok,
egyedül vagyok a járdán:
s nem várok vasárnapot.
Láttam egy apát s csöpp lányát,
a hintán kacagó lánykától zeng a park.
A biblia iskola mellett állva,
hallgattam, mily' szépen cseng a gyerekhang.
Aztán haza indultam,
valahol messze magában szólt egy ércharang,
s visszhangot vert mély völgyeken,
mint álmomban, ha jön-megy a tegnapom.
Reggel vasárnap a járdán,
Uram, én is kő vagyok.
Az ember talán vasárnap,
még inkább elhagyatott.
Megyek, s nem hiányzik semmi,
akár meg is halhatok,
egyedül vagyok a járdán:
s nem várok vasárnapot.
