Nyughely; - száz és száz kegyhely múló hona.
Láp tükrében láttam égõ arcodat,
S ha börtönöm lett e világ, láncodat
Nem tépheti, csak testem hamvát fújva -
Szerteszét, táplálva szerelmes hajtást;
- Tavirózsa illata, szitakötõ
Szárnyán illan, nádról-nádra, míg ha Õ;
Csak a kegyes kezét nyújtja, s az áldást!
Bolyongva a vízben, hová iszap húz
Napsugár csillan, s kacsint a víztükör, -
Két szivárvány szeretkezik a láp fölött
Fürdik lelkük fényben, s láng gyötör
Áttetszõ testük, míg karjuk a mélybe nyúl;
"Nem úgy, mint fojtott lelkek hínárba fúlt...
