
Van, akinek majdnem mindent,
van, akinek csak a poklot,
van, akinek csak az Istent,
s tövistelen rózsabokrot.
Van, akinek eget-földet,
van, akinek csak a mennyet,
harmat mosta gyönge zöldet,
van, akinek mocskot, szennyet.
Van, akinek szinte semmit,
van, akinek ágyam, házam,
van, akinek végtelennyit,
van, akinek csak a hátam.
S van, akinek szívem adnám,
és ha tőle visszakapnám,
szerelmetes világomtól,
igaz szómtól meg nem fosztnám.
|
|