Dorothy Parker: A Certain Lady
Oh, I can smile for you, and tilt my head,
And drink your rushing words with eager lips,
And paint my mouth for you a fragrant red,
And trace your brows with tutored finger-tips.
When you rehearse your list of loves to me,
Oh, I can laugh and marvel, rapturous-eyed.
And you laugh back, nor can you ever see
The thousand little deaths my heart has died.
And you believe, so well I know my part,
That I am gay as morning, light as snow,
And all the straining things within my heart
You'll never know.
Oh, I can laugh and listen, when we meet,
And you bring tales of fresh adventurings, --
Of ladies delicately indiscreet,
Of lingering hands, and gently whispered things.
And you are pleased with me, and strive anew
To sing me sagas of your late delights.
Thus do you want me -- marveling, gay, and true,
Nor do you see my staring eyes of nights.
And when, in search of novelty, you stray,
Oh, I can kiss you blithely as you go ....
And what goes on, my love, while you're away,
You'll never know.
(Egy bizonyos hölgy
Ó, én tudok rád mosolyogni, és billenteni fejem,/S inni elhamarkodott szavaidat buzgó ajkakkal,/És festeni számat illatos vörössel érted,/És szemöldököd simítom felkészült ujjhegyekkel./Mikor te felsorolod nekem szerelmeid listáját,/Ó, tudok én nevetni, csodálni, elragadtatott,/És te visszanevetsz, csak mindig láthatod/Az ezer kis halált, ami szívem megölte./És te hiszed, oly jól ismerem bensőm,/Hogy vidám vagyok, mint a reggel, könnyed(fényes), mint a hó,/És minden erőltetett (feszítő) dolgot a szívem belsejében/Nem fogod soha tudni.//
Ó, én tudok nevetni és figyelni, ha találkozunk,/És te friss kalandok meséit hozod,/Finoman indiszkrét hölgyeknek,/Sóvár kezeknek és kedvesen elpletykált dolgoknak./És te elégedett vagy velem, és újra igyekszel/Dalolni nekem meséket a te kései örömeidről./Ekképp kívánsz engem – csodáló, vidám, és hű,/Csak nem látod az én éjszaka bámuló szemeimet./És amikor az újdonságkeresésben eltévelyedsz,/Ó, én tudlak csókolni naivan, ahogy jössz,/És ami történik, szerelmem, amikor távol vagy,/Nem fogod soha tudni.- Haasz Irén nyerse)
Dorothy Parker: Egy határozott nő
Óh, mosolygok, s vígan felelgetek,
s buzgón iszom szád léha szép szavát,
és rúzsom vérvörös, csakis neked,
és jut homlokodra is cirógatás.
Amíg sorolod volt szerelmeid,
óh, csodállak, s tudom, nevetni kell.
S nem látod kínomat, s nevetsz te is
velem, míg száz halált él meg szívem.
És hidd, jó így, vidám vagyok veled,
hisz látni rajtam kínt, vagy bánatot,
s a fényes máz alatti könnyeket
sosem fogod.
Óh, nevetni egy randevún csodás,
s hallgatni mindig új flörtről meséd, --
a nők indiszkrét dolgai sorát,
kártyát, pletykát, s a pénz sóvár kezét.
Egyre lelkesebb leszel, s elhiszek
mindent, és te ontod tovább meséd.
Kacaj, s hű, csodálat – ez kell neked,
de nem látod, vak éjbe nézek én.
És majd egykoron, ha nálam járnál,
óh, ajkad százszor is megcsókolom…
És tudni, máskor mit teszek drágám,
sosem fogod.
|
|
