Fazekas Margit /Szomorúfűz/
A bánat csendben elköszön
Harangszó zúg az estben,
Madarak zengő szerenádja száll.
Fák lombjai halkan susognak,
s már a könnyeid is kifogytak.
Az arcod a szélnek fordíthatod
vágyódásod lassan elcsitul
A pillanatok múló gyötrelmeibe
szomjazó testté válik a lelked
Álom lett minden ami való volt,
szelíd magányban áll körötted
Beszivárog szívedig a múlt,
a bánat csendben elköszön,
s marad az emlék,
de az ÖRÖK lelkedig marja magát
kegyetlenül sajog, s mindhalálig fáj.
gyongyszem555 - július 04 2015 16:49:32
Szeretettel olvastam szép versedet Margitkám! És kívánok sikeres szerkesztői munkát itt a Korongon, örülök neki, hogy elvállaltad ezt a "munkakört", biztos vagyok benne, hogy lelkiismeretesen fogod végezni ezt a nemes cselekedetet.
Puszi, szeretettel ölellek: Évi
Radmila - július 04 2015 18:28:40
jaj, de igazad van!
Szeretettek gratulálok, drága Szomorúfűz: Mila
szomorufuz - július 04 2015 18:48:49
Drága Évike!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet. Nagy szeretettel láttalak.
A napokban volt egy kis gondom - de remélem, minden rendben lesz. Ölellek szeretettel - Szfűz
szomorufuz - július 04 2015 18:49:41
Drága Mila!
Köszönöm, hogy velem voltál. Ölellek szeretettel - Szfűz
Deak Eva - július 05 2015 06:38:34
Kedves Margitka! Nagyon szép lélek vers. Szeretettel olvastalak. Éva
