Éjszaka a csendben alszik a kert is, a virágokkal, a fákkal, a bokrokkal.
Lüktet az éj, benne minden pillanat. Tücsökzene szálló hangja, árnyak osonnak.
Elpihen a szél és az álmok szétterülnek a csillagszikrás égbolt alatt,
a holdfény ezüstjében, az emlékekben.
Az égbolton széthasad az éj kárpitja.
Búcsút mondanak a csillagok és a Hold a párás hajnalban.
Szürke-lilás-kék színek jelennek meg a horizont festőpalettáján.
Színeket fest a fény, sugarakat dajkál a harmatgyöngyökön,
az úszó felhők körül azúr szemét nyitogatva.
Az éjben becsukódó, bezáródó virágszirmok kelyheiket nyitogatják.
Félig álmodból ébredezel, eszmélsz a világra.
Csukott szempilláid mögül kitekintve rácsodálkozol a fényekre,
füled örömmel issza az ébredő madarak zengő trilláit.
Arany haját fésüli a Nap, elvarázsolnak, cirógatnak a színek.
Lelkedre az ébredő harmatcseppek gurulnak.
Már ébren vagy, mégis róla álmodozol, az illatos, kibomló reggelben
– indulsz a remény felé.
gyongyszem555 - augusztus 16 2015 15:42:12
Történhet az ember életében bármi, jó, vagy rossz, a remény mindig ott él a szívünkben, melybe minden körülmények között bele lehet kapaszkodni. Remek ötvözet a versed a zenével.
Szeretettel gratulálok Margitkám, ölellek: Évi
szomorufuz - augusztus 16 2015 17:33:11
Évike Drága!
Köszönöm szavaidat. Nagy szeretettel láttalak - Ölellek szeretettel - Szfűz
/Hajnaltól nagy vihar volt nálunk - kicsit enyhébb a levegő - jobban elviselhetőbb. /
Dellamama - augusztus 17 2015 17:47:33
Drága Gitkám!
Olyan csodálatos a versed, képleírásaid mindig elvarázsolnak.
"Színeket fest a fény, sugarakat dajkál a harmatgyöngyökön," -ez a sor különösen tetszik!
Szeretettel olvastalak mai is, ölelésem: Maria
Szeretettel: Jessie./ 
