Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Az elmúlás melódiái ...
A szél csendesen hintázik fények és árnyak között.
Alkonyodik.
Fénysugarak vesznek bele a végtelenbe.
A madarak elcsendesednek.
Ragyogó szempár tekint rád a végtelenből.
Bámulod az esti égboltot, a sok apró csillagot,
melyek a messzeségből sziporkáznak.
Sűrű éjszakai homály. Szívünkre hullt emlékek.
Kódorgunk. Lehunyt szempillánk mögött könnyes pillanatok
és emlékképek sora. Az árnyak belevesznek a sötétségbe.
Évszakok váltakoznak. Ég és Föld színeket vált.
Sárguló levelek, - hervadó természet, érkezése az ősznek.
A szél meghitt üzeneteket sodor.
Szomorú dalok, az elmúlás melódiái érnek el hozzánk.
Beszél a csend ébren és álomban is.
Az ébredő fények elhozzák a hajnal ígéretét.
Radmila - augusztus 23 2015 16:53:57
Gyönyörű versedhez nagy szeretettel gratulálok, drága Szomorúfűz. Ölellek: Mila
szomorufuz - augusztus 23 2015 17:17:09
Drága Milám!
Nagy örömmel láttalak ismét. Köszönöm szépen - ölellek szeretettel - Szfűz
gyongyszem555 - augusztus 23 2015 18:51:39
Remekül szőtted a gondolataidat drága Margitka minden téren az elmúlás felé...a zenével kiemelted a versed mondanivalóját igazából, nagyon szép!
Szeretettel gratulálok és ölellek sok szeretettel: Évi
