Ariadne - szeptember 01 2015 16:50:42
Kedves szomorúfűz!
A végső búcsút, még messzire űzd!
Bízz a holnapban!
Szomorú szép versed fájó szívvel olvastam...
szomorufuz - szeptember 01 2015 17:12:03
Köszönöm kedves Ariadne!
Sajnos, az élet annyi időt ad, amennyi meg van írva a sorsunk könyvébe.
Köszönöm olvasásodat- Szeretettel - Szfűz
Deak Eva - szeptember 01 2015 17:34:20
Kedves Margitka! A dal és versed is szomorú hangvételű, de nagyon szépséges. A végső búcsú még odébb van, legalább is reméljük. Gratulálok. Szeretettel Éva
gyongyszem555 - szeptember 02 2015 11:04:13
Drága Margitkám!
A magány mindig fájdalmas, a végső búcsúra felkészülni? Én úgy gondolom, hogy nem lehet, hiszen addig amíg él az ember mindig remél, mindig jön egy új nap, mely esetleg feledteti a tegnapi rossz hangulatot. De tény, hogy gyógyír az írogató emberek számára, ha kiírják magukból a fájdalmat, a rossz, keserű gondolatokat - most már én is megtapasztalom -, ennek eklatáns példája a szép - szomorú - versed.Remek a "kísérőzene", mindig jól választasz a mondanivalódhoz illőt.
Szeretettel gratulálok és ölellek:
Évi
szomorufuz - szeptember 02 2015 11:25:22
Drága Évike!
Igaz - a remény mindig velünk van, mégis - az elkeseredettség sok mindent megváltoztat, a fontossági sorrend is más az életünkben.
Köszönöm, hogy ma is olvastál. Ölellek szeretettel - Szfűz
