Megérem én még a hetvenet?
adjam sziporkázó lelkemet?
nyújtsak én még vigaszt, hogyha kérsz
fogjam kezed csendben, hogyha félsz?
Mosolyommal gyógyítsam szíved?
Adjak a reményből, nincs Neked?
Suttogjam még azt, hogy szeretlek?
Ne mondjam még azt, hogy nem leszek?
Megérem én még a nyolcvanat?
Száguldhatok még, mint gyorsvonat?
Úgy érzem, hogy lelkem vágya ez,
talán máshoz kedvem hátha lesz?
"Nyolcvan éves? Mondják fiatal!
Kicsit ráncos, ugyan, kit zavar?
Humora a fegyvere, tudod?
Nem bánt vele, eszedbe jutott?"
Hallom, ezt mondják az emberek,
meghalni így hogyan? Nem lehet!
Rádobok egy tízest könnyedén,
látom kedves, most is jössz felém
Kilencvenet taposom ma már,
bújj hozzám és ne légy már szamár,
simítom mosolygós ajkadat,
ettől kedved, figyelj, szárnyra kap!
Na, mit kezdjünk a kilencvennel,
ne búsulj, eszed még nem ment el!
Vedd elő a lantod, újra írj!
Lágy a dallam kicsim, párja nincs!
Szeretettel gratulálok: Zsuzsi
