Egy szép dalt küldök messziről,
ha már nem leszek Veled,
kérdezhetsz majd, ha lesz kitől,
hogy ki is voltam Neked...
Majd csillagok közt ébredek
t'án az arcod feldereng,
csak felhők közül nézhetlek,
én voltam, szerettelek...
Ne hulljanak a könnyeid,
csak mosolyogj kedvesem
a szívem kettétörted itt
azt hittem, hogy kell Neked...
Hiú ábránd, egy szösszenet
illúzió mely' rohan,
már nem érzem a gyötrelmet
tudd, átélték már sokan...
Ne sírj most már a mindenét,
virágot ne, ne küldjél,
hallgasd a szív mit is mesél
kellett, hogy csúfot űzzél
belőlem kit, ó, úgy szeretsz,
velem együtt létezel,
folyton-folyvást csak kinevetsz,
nem tudtam, hogy m'ért szeretsz!
Szeretsz, ugyan, ez semmiség
hazug volt minden szavad,
most itt hagyok egy lágy zenét
hallgasd ez Veled marad!
Radmila - október 13 2015 17:35:56
Nagyon szép búcsúzás, drága Évikém. Szeretettel ölellek: Mara
pircsi47 - október 13 2015 18:45:28
Barátnőm!
csodálatos a versed és a dalt is nagyon szeretem /Bangó Margittól hallottam/.
Ölellek: Pircsi
gratulálok!
gyongyszem555 - október 14 2015 07:06:17
Marám drága, köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet, köszönöm, hogy nyomon követed írásaimat. Én is nagyon szeretem a Tieidet.
Szerető ölelésem és barátságom küldöm Neked: Évi
gyongyszem555 - október 14 2015 07:07:45
Barátnőm drága köszönöm megtisztelő figyelmedet, igen Bangó Margittól is szeretem ezt a dalt.
Köszönöm méltató szavaidat, szeretettel ölellek: Évi
Dellamama - október 14 2015 07:20:35
Évikém!
Meghallgattam a szép zenét és szeretettel olvastam nem kevésbé szép versedet.
Ólellek: Maria
szomorufuz - október 15 2015 19:28:23
Szomorúságában is csodaszép ismét a versed.
Drága Évike!
Szeretettel olvastalak - ölellek nagy szeretettel - Szfűz
