Napkorong

Mikulás lakban áll a bál,
és manók haja égnek áll,
a hosszú lista elveszett,
hogy ki a jó és rossz gyerek.
Zétény manó sietve jön,
s néki tisztelettel köszön
minden apró manófajzat,
ki szavára mindig hallgat.
-Zétény manónak jelentem,
az ágy alá is belestem,
minden fiókot feltúrtam,
s megtaláltam, mit eldugtam
étcsokit a múlt télen.
penészes volt, kérem szépen,
de azért én mind megettem,
csak a listát, azt nem leltem.
Mondta sopánkodva Pufi,
ki kerek volt, mint egy lufi,
mert gyengéje volt a csoki,
no meg a tepertős pogi.
-Nyugi Pufi, nem lesz itt baj,
köztünk nincsen listatolvaj.
Meglesz az a papír biztos,
vagy ne legyek én főbiztos!
Zétény manó intézkedett,
és senki sem kételkedett,
hogy ha a Mikulás felkel,
ott lesz a lap a nevekkel.
-Irány a játékgyár Pufi!
Te a csokikhoz menj Zsuzsi!
-Talán fordítva lehetne?
-Nem- mondta Zétény nevetve.
-Csomagokhoz szaladj Muszkli!
Fabábuknál nézd meg Kugli!
Istállóba eredj Zizi!
Konyhára fuss Rizibizi!
Én pedig itten többedszer,
körülnézek majd még egyszer.
Manók szerteszét futottak,
céljukhoz el így jutottak.
Zétény maradt csak egymaga,
s vele a holdas éjszaka.
Legalábbis ő így vélte,
mikor az asztalt szemlélte.
Ezért majdnem hanyatt esett,
mikor rá leereszkedett
Pók Ica a keresztespók
s kicsinyei hárman, aprók.
-Kutya fülit, macska farkát!
Be ne sződd a sapkám sarkát!
-Üldögéltünk a sarokban,
vacsit várva nagy rajokban.
De te olyan zajos voltál,
s a hálónkba gabalyodtál.
-Ha bajt okoztam, sajnálom,
de nem múlhat egy pókszálon!
Meg kell találnom a listát,
ki érdemel babát, hintát!
A három pókgyerek ámul,
a keresésbe betársul.
-26 szem csak többet lát,
megtaláljuk azt a listát!
Pók Ica is gondol egyet,
nem várja tovább a legyet.
-Egye legye én is jövök,
majd utána hálót szövök!
Manók lassan visszaértek,
üres kézzel mind szegények.
Könnyük hullott és szipogtak,
nem lelték kulcsát titoknak.
-Játékgyárban nyoma sincsen
emeleten sem földszinten!
Mondta Pufi s karját tárta,
a keresést ő lezárta.
-Nincsen sehol- sírta Muszkli,
s vele sírt Zsuzsi és Kugli.
-Mi sem láttuk-búsult Zizi,
s vele búsult Rizibizi.
Eközben a téli lakban
Mikulás felébred lassan.
Nyújtóztatja kezét ,lábát,
s csokit majszol, három táblát.
Belebújik papucsába,
s kekszet rejt a bajuszába.
Megiszik egy pohár tejet,
utána még hatot, hetet.
Megsimítja nagy pocakját,
megvakarja ősz kobakját.
Piros arcán mosoly szalad,
mely megolvasztja a havat.
Papagája ágya szélén,
minden mondata egy élmény:
-Pityuka okos madárka,
színe zöld és okkersárga!
A Mikulás felé nevet,
s neki is ad egy kis tejet.
-hohohó öreg barátom,
segítsd fel rám a kabátom!
Jókedvűen, fütyörészve,
szeretetet megidézve,
elindult, hogy még az éjjel,
örömet osszon bőséggel.
Zétény mikor meglátta őt,
előkotort egy zsebkendőt.
Könnye hullott és szipogott,
a lista rajta kifogott.
-Mi ez a nagy sírás-rívás?
Kéne még egy cigányprímás,
majd ő lesz a mi vigaszunk,
míg együtt sírva vigadunk.
-Mikulás,sajnálom nagyon,
prímás nem segít a bajon.
A listád bizony elveszett,
hogy ki a jó és rossz gyerek.
Mikulás csak nézett némán,
átlátva a nagy problémán.,
majd az asztalhoz ment csendben,
s bár káosz volt most a rendben,
Felemelt róla egy lapot,
mint ég a hajnalcsillagot.
Zétény el akarta venni:
-De hisz ezen nincsen semmi!
-Igen, ezt én írtam tegnap
MINDEN GYEREK EGY TISZTA LAP.