|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Анна Ахматова:«УЗНАЛА Я, КАК ОПАДАЮТ ЛИЦА...»
Узнала я, как опадают лица,
Как из-под век выглядывает страх,
Как клинописи жесткие страницы
Страдание выводит на щеках,
Как локоны из пепельных и черных
Серебряными делаются вдруг,
Улыбка вянет на губах покорных,
И в сухоньком смешке дрожит испуг.
И я молюсь не о себе одной,
А обо всех, кто там стоял со мною,
И в лютый холод, и в июльский зной,
Под красною ослепшею стеною.
Anna Ahmatova: Tudom most már, hogy roppan meg az ember
Tudom most már, hogy roppan meg az ember,
mint nő egy zord korban a rettegés,
mint vés sok oldalnyi sort pengeéllel
az arcvonásokra a szenvedés,
mint válhat a fekete és a szőke
haj színe ezüstté egy perc alatt,
engedelmessé a mosoly is tőle,
és a szájból vad rémület kacag.
És nem csak magamért imádkozom,
de mindazokért, akik ott álltak vélem,
a vad hidegben, a tűző napon,
a vakító vörös fal ellenében.
|
|
|
- december 15 2015 15:12:09
 |
- december 17 2015 14:03:03
Ági, gratulálok!
Egyetlen félreértelmezés van csupán fordításod 2. sorában.
Helyesen:
"Hogy tekintget ki a rettegés a szempillák alól ( iz-pod vek...)
Elismeréssel: Dávid  |
- december 18 2015 21:18:15
Ponosabban a szemhéj alól.
Igazad van, Dávid! vek-korszak-hímnem és birtokos esetben veka;
véko- szemhély, birtokos esetben vek
Javítom is:
mint les pillák alól a rettegés |
- december 18 2015 21:27:10
(Megismertem, hogy dől össze a személyiség,/hogy néz ki szemhéj alól a rettegés,/ahogy pengeírások szigorú oldalai/a szenvedésnek kijön az arcokon,/ahogy a hajfürtük hamuból és feketéből/ezüstté válnak egyszerre,/a mosoly ráhervad az alázatos ajkakra,/és száraz nevetésben reszket a rémület./És könyörgök nem csak magamért,/hanem mindenkiért, aki ott állt velem,/vad hidegben is, júliusi hőségben is,/a vörös vakító fal alatt.) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
