|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mindig
Mindig látom szemem elõtt arcodat,
Mindig érzem a tõled kapott ajándékokat.
Örökké élvezem szellem közelségedet,
Feledésbe merülnek majd a fájdalmas emlékek.
Minden álmatlan éjjel,
A te csillagképedet nézegetem, s félek,
Mi lesz, ha többé nem leszel ott az égen?
Madarak dalát hallgatva,
Eszembe jut, mikor nevettél,
S rettegve várom a telet,
Mert a varjak károgása már nem ugyanaz.
Akár hányszor szelíden fújdogál a szél,
Kedves érintésed arcomon érzem, bárcsak te lennél,
De süvölteni kezd, s én elmenekülök elõle.
Tavasszal mikor a virágok életre kelnek,
Illatod újra az orromban érzem,
Szép tavasz szülötte,
Soha nem feledlek el téged.
Meztelen lábammal állok a kertben,
A nap süti arcomat, a fák halkan susognak a szél unszolására,
A fûszálak csiklandozzák a lábamat.
Milyen csodaszép összjáték!
Gyönyörû, s mégis elszomorodok,
Ez a sok szépség egy igazán gyönyörût formál meg:
Téged, kit elragadott tõlem az élet.
A bárányfelhõk elúsznak az égen,
Magukkal hozzák sötét társaikat,
Nagy cseppekben esni kezd az ég fájdalma.
Hiányzol,
De az idõ is csak nehezíti bánatomat.
Állok az esõben, lassan átázok, de nem érdekel,
Látni akarlak még egyszer!
Mintha ezen múlna!
Úgy állok ott továbbra is,
Nincs menekvés, te nem vagy többé, s én
Állandóan reménykedek mindhiába.
Fogy az erõm, halott kedvesem.
Nem várhatok már sokáig,
Mert a várakozás felemészti a lelkemet.
Mindig gondolni fogok rád, részem leszel, mert
Ha fúj a szél, ha süt a nap, vagy ha egy madárcsicsergést hallok, rád gondolok,
Illatodat pedig, örökre magamba zárom, de most ne haragudj,
Tovább kell állnom! |
|
|
- március 06 2008 10:52:21
Szomorúan fájdalmas gondolatok, mégis a visszaemlékezések képei megszépítik a versbõl sugárzó fájdalmas magányt. |
- március 06 2008 11:43:09
[b]...az elengedés útjának azon a fokán állsz...amely ponttól már kifelé haladsz...több az út utánnad,mint elõtted...és ez biztató...csak remélni merem,hogy jól érzem...nagyon tetszett a vers hangulata és érzésvilága...Gratula!![/b] szí, |
- március 06 2008 13:22:14
Szépen fogalmazol drága Ayame! Szoszircsinek igaza van. Szomoró versed, de valahol lángol, biztat és remél.... Gratula. Szeretettel:Kormi |
- május 07 2009 12:01:30
Igen, jól sejtetted szoszircsi! Sikerült őt elengednem, még ha pokolian fájt is. Köszönöm hogy először is elolvastátok, majd megtiszteltetek a hozzászólásotokkal! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
