|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 I
Hideg, téli estéken,
Szobámba ülök,
S végig gondolom
Eletem, apróbb állomásait,
Nevetések,táncok,
Rövid szerelmek, melyek
Elmúltak nyomtalanul,
S még sem találkoztam azzal,
Mi élni tanít.
S talán még is tudom,
Mi hiányzik hozzá:
Egy bíztos pont, egy életen át,
S a tartalom az, mi hiányzik nékem.
Egyformák a táncok, nevetések,
Sa szerelmek, ha tartalom nincs benne.
S érzem, hogy hiányzik,
Nincs ki megértene.
Hiányzik egy meleg kéz
Erõs szorítása,
S mégis gyöngéden öleljen át.
Hiányzik egy kedves mosoly,
Egy felszabadult nevetés,
S így talán, könnyebb lenne a feledés.
A borút, a szomorúság ködét,
S a könnyeimet , mit érted ejtek,
Szíved melegével,s mosolyod
Tûzõ sugarával kérlek,szárítsd fel,
Magányos szívemet,
Csókjaiddal gyógyítsd meg.
S ha kéz a kézben,
Együtt próbálunk küzdeni,
E nehéz, de emberi életért,
A célt elérjük!
De ez az a pont, miután
Az élet,
Nem tûr " feledést"! |
|
|
- március 06 2008 08:08:08
Kedves mullermama!
Szép és fájó a versed, s hidd el tanít az.A világon minden egyforma, csak egy nem, a szerelem.
Grt. 
Sancho |
- március 06 2008 10:40:45
Szomorú volt, igen, hiszen egy fájdalmas emberi sorsot érint minden szava. |
- március 06 2008 13:39:24
Denessel egyetértek. Fájdalmas mindenki sorsa, fõleg ha rossz történik vele, de sajnos ezt elkerülni nem nagyon lehet. Grat. Kormi |
- március 06 2008 21:07:39
Szomorú vers,fáj a monoton egyhangúság,fáj a magány,vágysz valakire,aki meggyógyítaná magányos szívedet.Két embernek könnyebb az élet...együtt... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. június 24. kedd,
Iván napja van.
Holnap Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
