|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Egy forró nyári délutánon, mikor még a madarak is kókadtak a fûzfaágon, hozzád igyekeztem.
A szomszédba siettem egy jeges teás randevúra, mire invitáltál,
én örömmel meg is jelentem.
A ventillátor szaporán kavarta a levegõt a szobában,
bár a forróság így is a hágára nõtt.
Az asztalon a jégkockákkal teli citromos tea várt,
te viszont sehol sem voltál.
Leültem a székre és vártam.
Majd egy hang suttogott a fülembe:
"Hát végre megérkeztél, kedves."
Futó csókot adtál ajkamra, s velem szemben foglaltál helyet.
Ezt nem hagyhattam annyiban.
Többre vágytam a hanyag csóknál.
Felálltam, és a rajtad lévõ rövid ujjú inget kezdtem kigombolni.
Füledet harapdálva, nyakadat csókokkal borítva, szerettelek.
Légzésem felgyorsult, szívem vadul vert, testem csak téged óhajtott.
Te pedig hagytad magad, viszont, kezed elvándorolt,
és lenge egy részes ruhám alá kúszott, amit oly könnyedén lefejtettél rólam.
Meztelen vállaimat csókolgattad,
majd fogaid közé véve fejtetted le rólam a kékcsipkés csodát,
ami kebleimet óvta mohó tekinteted elõl.
Miután megszabadítottál e ruhadarabtól, én nem engedtem tovább érintésednek.
A teában lévõ jégkockát kezembe vettem, de te elvetted tõlem,
ajkaid közé fogtad, nyakamat végigcirógattad dekoltázsomnál, leragadva nõi idomaimnál borostás jéghideg csókjaiddal borítva. Szenvedélyemet szítva játszottál testemen, mint a szobrász,
úgy simogattál, mintha az egyik remekmûved lennék,
hogy beleremegjek, s az utolsó ruhadarab is lekerült rólam.
De nem szégyelltem, s nem is bántam,
csak lassan mozogtam az õsi íratlan zenére,
mi testemben tombolt s feletted is uralkodott.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 10. csütörtök,
Nikolett, Hunor napja van.
Holnap Teodóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
