Ki is vagyok én mint Szilágyság szülötte?
Por szem a világban egy repülõ szemcse.
Iskolai idõm jártam gesztenye városában
A Nagy-Bánya vidék zord hangulatában.
Föld alatt a tudomány s anyám szerette
Tanulj fiam, hogy ember légy, lábodon tovább:elõre.
Sohasem éreztem lenézést, elnyomást
Csak a tudomány és a tudós faragást.
Ezüstös haj lobban fel elõttem
Múlnak az évek rohannak mögöttem,
Visszanézve, páran már hátra maradtak
Én pedig hepe-hupás Szilágyság, szavallak.
Ez vagyok én, és örülök embernek maradni
Ember legyen mindenki.
Hidd el, mert valóság évezredek után is igazság.
Egy fölemelt fõ és két üres kéz, komolyság
Mert ezüstös hajam bennem tükrözik, én vagyok Szilágyság.
Torma Zsuzsanna - március 07 2008 10:34:31
Egyetértek, kedves Iytop!
legyen bár üres két kezünk, de fölemelt fõvel élhetünk.
Versedbõl azt olvasom ki, hogy a tudományt és a tudós faragást elnyomják..valakik. A tehetség elõbb utóbb a felszínre jön mindennek ellenére!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
kormi37 - március 07 2008 12:55:29
Nagyon jól eltaláltad ezt a vers mondandóját. Szép volt. Grat. Szeretettel:Kormi
szoszircsi - március 07 2008 18:16:32
...gyönyörû vidék tárul elénk...a legszebb ami lehet...hisz a lelked
vetíti elénk...nagyon köszönöm õszinte-mély gondolataidat...szeretettel szí.
