"Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." (John Donne)
Hiszek egy városban,
az önhibáján kívül
eltévedt robogásban,
a piros-sárga-zöld
koherens magányban;
hiszek egy örök és
novemberi estében,
hiszek a közhelyekben,
a parcellázhatatlan
találkozásokban.
Hiszek székesegyházad
önemésztõ harangzúgásában,
minden utak
Hozzád vezetõ áhítatában,
hiszek egy
megkésett átkarolásban,
barna hullámaid
arcomat õrzõ áldozatában.
Hiszek, míg rámvirrad.
Az Isten eltévedt megint:
a harangok nem miértünk,
hanem miattunk szólnak.
